A 2012-es kutatók éjszakája rövidnek és zsúfoltnak ígérkezett, mivel este 11-ig rengeteg program került megrendezésre ugyanabban az időpontban, utána azonban már gyakorlatilag véget ért a rendezvény. (Emlékszem tavaly még hajnali 1-kor is azon morfondíroztam, melyik előadásra menjek…)
Idén, az eddigiektől eltérően, úgy döntöttem, hogy szélesítem a látókörömet olyan érdekesnek ígérkező előadásokkal, melyek nem tartoznak sem a természet-, sem a gazdaságtudományokhoz.
Elmentem tehát az Óbudai Egyetem Doberdő utcai épületébe, ahol két, számomra eddig ismeretlen témával kapcsolatban hallgattam meg előadásokat. Az első esetben okos textíliákkal találkozhattam, amelyek nemcsak kiszűrhetik a mobiltelefonok ártalmas sugárzásait, hanem arra is alkalmasak, hogy különleges vegyi anyaggal történő kezelés után egyszerűen vízzel is lemosható legyen a rájuk csöppent kávé, ketchup vagy vörösbor. A másik programon, melyről következő posztomban fogok beszámolni, a színekkel kapcsolatosan tudhattam meg számos érdekességet.
De lássuk, mit is tudnak az okos textíliák!
Érdekes, hogy az ötletek java része ezúttal is a természeti jelenségeket vette alapul. Megfigyelték például, hogy a Lótuszvirág levelének felszínén nem jellemzőek a különböző természetben jelen lévő szennyeződések. Mindig tiszta a felülete. De hogyan lehetséges ez? A kutatók szerint apró szőrök akadályozzák meg a kosz lerakodását, amelyeket emiatt egy vízcsepp is könnyen le tud mosni. A textíliákon ezt a felületet egy vegyszer segítségével érik el, és bármilyen folyadék vagy emulzió csöppen is rá, az egyszerű vízzel eltávolítható. A közeli képen a sálam lazaszövésű anyaga látható, amint a kezelés után megülnek rajta a vízcseppek. Ha megemelem az a textíliát, egyszerűen leperegnek.
Persze, ez az öntisztulás csak egy módja a különleges hasznosításnak. Láthattunk még emellett ruhába beépített elektronikát a Lilypad képében, vagy a férfiaknak oly kedves "magától felhúzódó" miniszoknyaként. A nanotechnológiai fejlesztések között említendő meg a közismert Speedo úszódressz, melynek szerkezete a cápa bőrét utánozza. E konstrukció sikerességét bizonyítja, hogy éppen most akarják betiltani ezeket a ruhadarabokat, mert használatuk esetén sérül az esélyegyenlőség. E fejlesztéseknek köszönhetően tudunk textillel úgy szigetelni, ahogy a jegesmedve bundája, színezék nélkül színezni, amint azt a lepkeszárny esetében láthatjuk, vagy gyógyítani, ragasztani, netán halmazállapotot váltani.
Lebilincselő volt számomra, hogy ezek a jelentéktelennek tűnő textilek mennyire különlegesek és mi mindent meg tudunk velük csinálni. Máshogy megfogalmazva: megdöbbentő volt számomra, hogy „hol tart már a tudomány!” :-)
Jó ideig hallgattam erről a témáról, nem írtam róla semmit. A háttérben persze nagyon sok minden történt ez idő alatt, így újfent rengeteg tapasztalatot szerezhettem kis hazánk ingatlanpiacáról. A történtekkel kapcsolatos érzelmeim ezúttal is nagyon vegyesek. Az mindenesetre egyértelmű volt, hogy nem a legrátermettebb ingatlanügynököt fogtam ki. Sajnos tudom, nem vagyok ezzel egyedül…
Az egy hónapos szünet alatt az eladó svájci frank hitele továbbemelkedett. A késlekedés a vételárat nem befolyásolta, hiszen abban már megegyeztünk, de a tulajdonos kikötötte: ha a jelzálog egy bizonyos mértéket meghalad, nincs üzlet. Nem kell tehát őt sajnálni, mint ahogy az eladók jó részét sem. Én személy szerint inkább a vevőkért aggódnék. A lakásszerződések döntő többsége ugyanis csak az ingatlan birtokosát védi. Ebben az esetben egy jó ügyvéd sokat számít. Megbízott jogászom némileg csökkentette a „törvénytudó” emberek felé irányuló negatív érzéseimet, mert megértette, hogy nem írok alá olyan szerződést, ami csak a másik felet védi, továbbá, hogy én is igénylem azokat a biztosítékokat, amelyeket az eladó megkap.
Szeptember 5-én a Bartók Béla úti Hadik Kávéház egy különleges rendezvénynek adott otthont. A meleg nyári estén a már elhunyt Gajdov Géza műveit csodálhattuk meg egy rendhagyó kiállítás keretében. A gondosan elrendezett művek a galéria folyosóján és egyetlen termében voltak láthatóak. Előbbi helyiség falát a művész által komponált fekete-fehér grafikák díszítették, míg a belső teremben inkább a kék szín dominált alkotásaiban.
Gajdov Géza munkáiban sokszor visszaköszön életpályája, és aki ismerte őt személyesen, annak számára képei minden bizonnyal egyértelmű mondanivalót hordoznak. Laikusként én ezeket nem ismerem, de alkotásainak különös hangulatát magam is éreztem. Színeket szerető emberként a galéria termében látott festmények vonzottak inkább, és igen, engem a művész által használt kék szín fogott meg. Bár nem feltétlenül értettem a képek mondanivalóját, valahogy mégis jó volt rájuk nézni.
Rövidülnek a napok, hűvösebbé válik az idő, és igen, az ősz legmarkánsabb jeleként elszíneződnek a levelek. Mintha csak szomorkodna a természet, hogy vége a nyárnak és egyre inkább közeledik a tél.
Rohanó világunkban egyre gyakoribb jelenség az, amikor szusszanásnyi szabad időnkben arra ébredünk rá, hogy valami nincs rendben. Nemhogy, nem vagyunk boldogok, de még elégedettnek sem mondanánk magunkat. Mi történt? Mit csinálunk rosszul? Van, aki a környezetet hibáztatja, és persze akad olyan is, aki inkább magában látja a probléma okát. Sok gondolat kavarog ilyenkor a fejünkben, nehéz köztük rendet tenni. Előbb-utóbb azonban rájövünk, hogy csak akkor vethetünk véget reménytelennek tűnő helyzetünknek, ha változtatunk életformánkon. Innen pedig már csak egy lépés az önképzés. Ennek is sok fajtája van, attól függően, hogy min és mennyire akarunk változtatni.
Herman Judit pénzügyi intelligenciával (PQ) foglalkozó prezentációja nem financiális fogalmakkal ismertette meg hallgatóságát, hanem inkább az anyagi függetlenség elérésének módjait firtatta. Bőséges bevezetőjében átfogó képet kaphattunk a pénzügyi intelligencia szempontjából szegény és gazdag, illetve középosztálybeli mentalitású társadalmi csoportok szokásairól, gondolkodásmódjáról is. Ennek alapján különbséget találunk a bevételek és kiadások egymáshoz viszonyított arányában, a lakóingatlanuk minőségében, szabadidejük mennyiségében és önfejlesztésükhöz való hozzáállásukban is. Ezek természetesen csak a legszembetűnőbb jellemzők. A szegény pénzügyi intelligenciával rendelkezők ennek alapján bevételeiknél nagyobb kiadásokkal rendelkeznek, így a hónap végéig csak kölcsönökkel húzzák ki, továbbá egy alkalomszerű, nagyobb kiadás következtében adósságspirálba keveredhetnek. Ők és középosztálybeli társaik is anyagi függőségben élnek, bár ez utóbbiaknál már jellemzőbb a költségvetési harmónia. A lakás, az autó tulajdonlása náluk már általános, munkájuk azonban leköti idejüket. Gondolkodásmódjukat sztereotípiák és különféle dogmák jellemzik, mint például „dolgozni a munkahelyen kell, nem pedig otthon”.
Sokaknak ismerős lehet az a helyzet, amikor otthont keresve bőszen olvasgatja az interneten található hirdetéseket. Megannyi ingatlaniroda kínálja a legkülönbözőbb méretű és árú lakásokat. A választékkal nincs is baj, és aki körültekintő, hamar felfedezi benne a turpisságokat. Az esetleges csalódás akkor érheti a potenciális vevőt, amikor megtekint egy-egy lakást. Ilyenkor találkozhat azzal a problémával, hogy a galériákban található képek készítője vagy gyenge minőségű képeket tölt fel, vagy éppen ellenkezőleg, még a Photoshopot is kiválóan kezeli. A fotók és a valóság ugyanis merőben eltérő lehet. Azt azonban túlzás lenne állítani, hogy mindenki trükközik, inkább úgy érdemes fogalmazni, hogy a tulajdonosok (vagy ingatlanközvetítők), érthető okokból igyekeznek minél kedvezőbb áron eladni az adott lakást, annak hibáival együtt.
Az egyszerűség kedvéért vegyük azt az esetet, amikor a vásárló rászánja - mondjuk, az egész hetét erre. Címtől címig rohangál, miközben nem jut ideje kielégíteni vegetatív szükségleteit. Este fáradtan esik haza, és aztán jöhet az agymunka: a látottak – hallottak feldolgozása, esetleg dokumentálása. A megtekintett lakások száma meglehetősen változó, személy- és időfüggő.
Arról a napról, amikor a Mov Ing művészcsoport bemutatkozó kiállítását láthattam, két dolog jut az eszembe: a méltatlanul hideg és szeles időjárás illetve maga, a rendkívül hangulatosra sikeredett Zóna című kiállítás. Ez a nap 2012. március 28-a volt.
Ahogy az a nyitóbeszéd után lenni szokott, pogácsa és egyéb rágcsálnivalók, illetve egy kis hangulatfokozó bor társaságában folytatódott a program. Jómagam meglepődve szemléltem, ahogy a helyiséget megtöltő embertömeg a lehető legnagyobb természetességgel ül le beszélgetni ismerősökkel és ismeretlenekkel egyaránt. Persze ahogy az idő haladt előre, egyre több hely szabadult fel, hiszen másnap munkanap volt… (Ritától később megtudtam, az utolsó látogatók hajnali egy óra körül távoztak.)
